...avagy "érzi-e már kend, hogy javul?"
Gondolom, semmi újat nem mondok azzal, hogy az amúgy is év(tized)ek óta kínlódó élőzenét teljesen tönkrevágta a járványhelyzet, illetve az ezzel járó korlátozó intézkedések, s ez alól a mi 2020-as évünk sem kivétel. Több idei interjúban is elmondtuk, hogy nagyon rosszkor jött ez az időszak nekünk, hiszen a teljes „Egy Húron Turnét” törölnünk (vagy legalábbis csúsztatnunk) kellett, ami a legelső hármas felállású körutunk lett volna. A körösladányi Mindenen Keresztül és a köröstarcsai Leponexx zenekarokkal vágtunk bele a közös lemezbemutatásba év elején, ebből azonban mindössze két állomás valósult meg – igaz, ezek jók voltak, Köröstarcsán és Dévaványán is telt ház és bulihangulat fogadott bennünket. Ezen kívül februárban felléphettünk a Mudfield szeghalmi lemezbemutatóján… és ennyi volt, ezután öt hónapig nem láttunk közelről színpadot.
Vártuk már, hogy koncertezhessünk, és örülünk, hogy néhány rendezvényen – a vonatkozó intézkedések betartásával – lehetőséget kaptunk a februárban megjelent Kiha(jo)lni (v)es(z)élyes EP-nk élő bemutatására. Július 25-én a földesi Fortuna Dance Clubban volt szerencsénk zenélni a berettyóújfalui Evermind előtt, augusztus 8-án pedig a fél évtizedes múlttal rendelkező cserkeszőlői TanyaFeszten zúzhattunk néhány igen kiváló zenekar társaságában.
Az idei fesztivál a korlátozások miatt más formában valósult meg; az V. TanyaFesztet korlátozott résztvevői számmal, TanyaLagzi néven hirdették meg a szervezők. Mondjuk ettől még szerintem maradhatott volna az elnevezés, de ők tudják – nem bízták a véletlenre, három pár is egybekelt az esemény három napja alatt.
Mi a zárónapon léptünk fel, s elég korán érkeztünk, de nem bántuk meg. A fogadtatás és a helyszín is átlagon felüli volt. A szervezők kedvesek és lelkesek voltak, szépen megetettek és megitattak bennünket, még egy-egy fesztiválos pólót és poharat is kaptunk emlékbe. Szóval érződött, hogy örülnek nekünk, ez pedig nagyon jól tud esni egy olyan „pályán”, illetve „színtéren”, ahol időnként bizony előfordul némi mismásolás és szarkavarás gáncsoskodás.
Szintén szimpatikus és bátor húzás volt a szervezők részéről, hogy csupa saját zenével nyomuló bandát hívtak meg fellépőnek, nyoma sem volt a sokszor tapasztalt megúszós taktikának, miszerint a tökegyforma feldolgozás zenekarok majd úgyis megcsinálják a bulit a Kétforintos dallal meg a Hosszúlábú asszonnyal. Ennek megfelelően, közvetlenül előttünk mindjárt egy kellemesen elvont, mégis agyas szövegekkel operáló alter rock banda, a Kedveskovács lépett a színpadra, és meg is alapozta az esti koncerthangulatot karakteres előadásával és intelligens dalaival. Leginkább a 30Y-hoz tudnám őket hasonlítani, csak a pécsiekre jellemző irritáló bölcsész-művészeskedés meg csehtamáskodás nélkül. Ha szereted ezt a vonalat, nem lősz mellé velük, a Goethe alszik című daluk például azóta sem megy ki a fejemből.
Kimondottan élveztük a saját fellépésünket is, rendesen ment az ökörködés a színpadon, de azért úgy gondolom, tisztességesen odatettük, amit kellett. Az új EP öt dalából négyet eljátszottunk (az utolsót kérésemre kihagytuk, mivel úgy gondoltam és gondolom most is, hogy nem illett volna a fesztiválfílingbe), és elhangzottak a kötelezők is, úgy mint a Sapiens, a Narkolepszia, a Néhány lépés vagy a Most kezdődik. El is fáradt a végére az egész banda – főleg mi, 30-as apukák –, jólesett az üdítő. Apró szépséghibája volt a koncertünknek a hangzás, pontosabban Jimmy gitárjának kiherélése a technikus kollégák részéről... ebbe már többször belefutottunk, főleg szabadtéri rendezvényeken jellemző a hangosításra, hogy a gitár alig szól. Valamilyen szinten érthető a hangtechnikusok ez irányú törekvése (hiszen legtöbbször, főként a klubbulikon meg pont az ének és/vagy a basszus sínyli meg a rifforgiát), de azért mégiscsak gitárcentrikus rockzenét játszunk, az egész KabinLáz életmű Jimmy riffjeire épül, ezt figyelembe véve talán jogos lehet az észrevételünk.
Az este további részében az amerikai hangulatú pörgős-dallamos modern rock/metalt kifejezetten hitelesen prezentáló Five More Minutes, az északi típusú melodic metalt magyar szöveggel nyomó Heartkiller és a szegedi stoner/sludger Solar Yeti hajigálta a riffeket a nagyérdeműre. Nem volt se kétforintos, se hosszúlábú, mégis megkapta a közönség, amiért eljött, úgy gondolom.
A bulinak helyet adó Tálas Ranchről is csak jókat tudok mondani, hangulatos kis oázis a város zajától távol, a természet közelében, ráadásul tényleg úgy van, ahogy a szervezők hirdették: a kecskék szelíden bóklásznak a fesztiválozó népek körül és várják, hogy megsimogassuk őket. (A póniban mondjuk nem ajánlott teljesen megbízni, ugyanis előszeretettel fejelgeti meg a gyanútlan népeket.)
A napközbeni programok is változatosak, különféle vetélkedők és sportolási lehetőségek várják évről évre a kilátogatókat, de van egy „kézműves” medence is középen, ami most is tele volt gyerekekkel. Vagyis az egész családnak kellemes kikapcsolódást nyújthat a TanyaFeszt, nem csak apu vergődhet besörözve a koncerteken, hanem valóban olyan az egész, mint egy jó értelemben vett családias összeröffenés.
Összességében nagyon élveztük az estét, reméljük, mehetünk jövőre is. Addig is lesz még pár megmozdulás. Legközelebb augusztus 21-én, a berettyóújfalui Mólóban csapatjuk a Leander Kills előtt. Gyertek!
Norbi
Meleg vót. (fotó: kecsup.hu)
