...avagy "Ne etesd a tevét!"
Vannak zenekarok, akikkel hosszú évek óta jó viszonyt ápolunk, nyomon követjük egymás munkásságát, képben vagyunk az aktualitásokat illetően, néha még fel is hívjuk a másikat, hogy érdeklődjünk, miújság velük. A hortobágyi Chrome Rt. pont ilyen, éppen ezért döbbentett meg a közelmúltban a tény, hogy még soha nem koncerteztünk együtt.
Az ismeretség még az S.R.B.-s időkre nyúlik vissza, 2007 és 2011 között minden évben volt valamilyen közös megmozdulása a két bandának, vagy mi mentünk hozzájuk a Kilenclyukú híd mellé, vagy ők jöttek el Sárrétudvariba zenélni. Aztán az S.R.B.-nek vége lett, a Chrome Rt. működött tovább, a KabinLáz sztorit meg úgyis ismeritek…
Amúgy már egy ideje tervezek egy posztot, amiben részletesebben ismertetném a 2007 és 2012 között létező S.R.B. zenekar ötévi működését. Nem ígérem, hogy a közeljövőben össze tudom hozni, de tervben van a dolog.
A Rock Caféban idén már zajongtunk egyet, márciusban a Junkies előtt volt szerencsénk melegíteni a szoboszlói közönséget. Az a buli egész jól sikerült, ezért most is örömmel csaptunk le a lehetőségre. Igaz, nem is nagyon dúskálunk a felkérésekben, szóval még mostanság is elvállaljuk a meghívások 90%-át, aztán vagy bejön, vagy nem. Ez most határozottan bejött.
Tudni kell, hogy nem sok koncert-kompatibilis vendéglátóipari egység akad a környékünkön, a Rock Cafe pedig a jobbak közé tartozik, ahová nem könnyű fellépőként bekerülni. Sok a zenekar, kevés a lehetőség, kicsi a közönség. Mert akármilyen lelombozó, be kell látnunk, hogy nekünk 5 év alatt sem sikerült még kialakítanunk azt a kis tábort, akik kimondottan miattunk jönnének el egy koncertre – még itthon, Hajdú-Biharban sem. Békésben mondjuk igen, de ott lehet valami a vízben vagy nemtom…
Szóval úgy indultunk el itthonról, hogy bármi lehetséges, akár még üres nézőtérnek zenélés is. Hagymázas rémálmaimban láttam, ahogy Káposztás Gergő vastagon fogó piros filccel, egyetlen határozott mozdulattal húzza ki a nevünket a lehetséges fellépőket tartalmazó listájából (már ha létezik ilyen) – de szerencsére jó bulit sikerült a Rock Caféba varázsolni, már a legelejétől lelkes és barátságos közönség fogadott bennünket.
Példátlan módon többen is végig bent voltak a teremben, nem sétálgattak, nem mentek ki cigizni, hanem végighallgatták a műsort, és – ahogy láttam – befogadták a színpadról áramló zenergiákat. Mondjuk volt is mit megemészteni, mert most is zúzdára állítottuk magunkat: az Ébredés, Néhány lépés, A béke bennem, 30. szint, Most kezdődik feszkóját csak néha oldotta fel egy Narkolepszia vagy egy Szédülés. Jó volt.
Örömmel vonhattuk le a következtetést: amilyen szimpatikus csapat a Chrome Rt., éppolyan szimpatikus a közönsége is.
A főbanda már telt ház előtt adta hosszú, tartalmas koncertjét. Én valamikor 2012 táján elvesztettem a fonalat a zenéjükkel kapcsolatban (A világnak szívében és Tövis című lemezeiket annak idején betettem párszor a lejátszóba – előbbi a Rockinform, utóbbi a HammerWorld magazin mellékleteként jelent meg a 2010-es évek elején), mert nem igazán az én világom ez a billentyűkkel vastagon megtámogatott dallamos hard rock. Az előadásuk közben viszont megjelent a karomon a libabőr, és meglepetten bökdöstem Jimmyt, hogy nézze már, micsoda súlyosabb, technikásabb irányba mozdult el a Chrome Rt. az új dalokkal. Mármint a nekem újakkal – mert ugye a Tövis óta (amin nem kisebb legenda bőgőzött, mint Falat a Replikából) már kijött néhány hanganyaguk. De Jimmy már nem figyelt rám, mert belerévült Bajszi szólóiba, no meg a metal bandákat megszégyenítő riffhegyekbe.
Nagyon jó kis este volt, köszönjük a lehetőséget és a kedves fogadtatást! Remélem, lesz még folytatása ennek a kombónak.
Koncertfronton most kicsit visszaveszünk a tempóból, de lesz még meglepi ebben az évben, a következőről nem is beszélve!
Addig is – hogy tanult kollégámat idézzem – mötál!!! \m/
Norbi
(Csináljatok úgy, mintha az egész banda hetek óta tartó szorulással küszködne! Köszi!)
