...avagy 2017 - a vegyes érzelmek éve
Hahó! Jimmy vagyok!
Hű, megint egy elég mozgalmas éven vagyunk túl. Rengeteg minden történt velünk 2017-ben és itt most elsősorban nem csak a koncertekre gondolok. Ahogy ezeket a sorokat írom és megpróbálok visszaemlékezni, elég vegyes érzelmek lesznek úrrá rajtam. Azt kell mondjam, hogy 2017-ben volt öröm, bánat, remény és csalódás. Az érzelmi skála mindkét pólusát megjártuk az elmúlt évben. Éreztük magunkat a mennyországban, de benéztünk a pokol bugyraiba is egy kicsit.
Ugye a 2016-os évértékelőmben kifejtettem, hogy 2017-nek úgy indulunk neki, hogy megpróbálunk kevesebb, de minőségibb koncertet szervezni/elvállalni, mivel 2016-ban rommá koncerteztük magunkat. Na az, hogy kevesebb, az sikerült is. Azért így se panaszkodhatunk, mert 19 koncerttel büszkélkedhetünk tavalyról, amikhez ha hozzá csapjuk a 2016-os koncerteket, akkor az két év alatt 46! koncert. Szerintem egy amatőr zenekartól ez elég jó teljesítmény.
Az évet nagyon jól kezdtük, hisz a másik bandám (ahol dobolok), a Wan-Ted születésnapi buliján toltunk egy 45 perces műsort Biharnagybajomban a Bounty Presszóban. Egy Wan-Ted buli mindig garancia a jó hangulatra, ha a szülőfalunkban játszunk. Mondanom se kell, jó koncerttel kezdődött az év.
Ezek után felemás bulijaink voltak. Voltak felejthetők, mint a februári hirtelen jött Rock Cafés koncert a Mudfieldes komáinkkal vagy a teljes érdektelenségbe fulladt berettyóújfalui, Kulacsos bulink az Angertea előtt. Még a nagy név ellenére se nagyon volt kíváncsi arra az estére szinte senki. Viszont mindig egyensúlyban voltunk, mert voltak rohadt jó koncertjeink is, mint pl. a szokásos szeghalmi bulik. Még mindig imádunk ott játszani.
Eközben nekiálltunk a tehetségkutatózásnak is. Már a legelsőn, a Szobrockon sikerült elég jól teljesíteni, hiszen elhoztuk a második helyet, amivel egy fellépés is járt a Leander Kills előtt, egy városi rendezvényen. Ezen felbuzdulva, június elején elmentünk a törökszentmiklósi AztaQ tehetségkutatóra, ahol ismét odakanoltunk és megkaptuk Andrásik Remo különdíját: felléphettünk az októberi Budapest Music Expo-n.
Az év első fele, így azt kell mondjam, hogy kevesebb koncerttel, de pozitívan telt. Ezeknek a sikereknek köszönhetően egy kicsit magabiztosabbak lettünk. De jött a nyár…
A 2017-es nyárnak sok koncert dátummal és nagy reményekkel indultunk neki, de sajnos a végeredmény elég lehangoló lett. A Leander Kills-es fellépésünket majdnem elmosta az eső, az esztergomi Sportalshow-n leszűkítették a keretet és kiszórták a kis zenekarokat (annak ellenére, hogy Ric$ mindent megpróbált értünk megtenni). A Csörge-tavi rockfesztivál úgy ahogy volt elmaradt, de így járt a szeghalmi Összeröffenés és a nádudvari motoros buli is, amiken szintén felléptünk volna. A békéscsabai Roockstock fesztivált pedig magánügyi problémák miatt kellett visszamondanunk.
Úgy látszik, ez egy ilyen nyár lett. A Leander Kills-es koncerten kívül még két nyári bulink lett megtartva, a szolnoki Unity/Redneck fesztivál és a biharkeresztesi Motoros találkozó. Előbbi hatalmas csalódás volt, mert maga a rendezvény egy eldugott helyen volt, és itt se volt valami hatalmas nép, aki meg ott volt, be volt szívva. A biharkeresztesi buli viszont, ha leszámítjuk az 5. dalunk utáni ¾ órás áramszünetet, akkor egész jól sikerült. A Zorall előtt léptünk fel közvetlenül és sikerült az utolsó két dalnál elég jól bemelegítenünk előttük az embereket. Talán ez volt a nyarunk legjobb bulija! :P
Azért a koncertezés mellett a háttérben is folyt a munka. Írtuk az új dalokat. Konkrétan 2 dal már akkor megvolt, amikor az előző lemezünket befejeztük. Nem tehettünk róla, tele voltunk ötletekkel. (Amúgy ez most is így van. Jelenleg is van 3 olyan dal a fiókomban, amit nem készítettünk el a lemezre, de ha valaki azt mondaná, hogy „Hé srácok! Kurva gyorsan rakjatok össze egy Ep-t a nagylemez után!” simán meg tudnánk tenni.) Végül is ha úgy nézem, akkor 2016 nyarától kezdve egészen 2017 nyaráig tartott a dalírási periódus, ezek után már csak finom csiszolgatásokat eszközöltünk a dalokon.
8 nótát írtunk és ez adta az ötletet ahhoz, hogy beadjunk egy pályázatot a Cseh Tamás Program keretein belül. Röviden tömören ez a program azt takarja, hogy a Nemzeti Kulturális Alap 2-2-millióval támogatott 20 induló zenekart. Gondoltuk, tök jó lenne az a pénz az új album elkészítésére, így vettük a bátorságot, írtunk egy pályázatot és beadtuk. A pályázatra összesen 315 előadó és zenekar jelentkezett. Ebből gyorsan kiválogattak 85-öt, akiket felhívtak egy élő meghallgatásra az A38 Hajóra. Képzeljétek! Benne voltunk a 85-ben! Nekünk már ez egy hatalmas öröm és fél siker volt. Nagyon erős volt a mezőny és végül nem kerültünk be a 20 zenekar közé, de mindenképp megérte, mert értékes tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak. Konkrétan előkészítettük magunknak az új lemez munkálatait.
Az A38 Hajó után pontosan egy héttel újból a „Nagy falu”-ban kötöttünk ki, hogy ismét leessen az állunk a Budapest Music Expo-n. Hihetetlen volt! Biztos, hogy idén is elmegyünk, még ha csak látogatóként is.
Ezt követően viszont belevetettük magunkat az őszi hadjáratunkba, ami kétség kívül az év legjobb 3 hónapja volt számunkra. Ha csak arra gondolok, hogy ezalatt a röpke 3 hónap alatt olyan zenekarokkal játszottunk, mint a Mudfield, a Dying Wish, a Moby Dick, a Trident, az Ørdøg, a Nomad, a Decadence és a Maximus, akkor mindjárt elcsöppenek az élvezettől. És az összes koncert rohadt jó volt, ha így telt volna az év többi része is, akkor egy szavam se lenne.
Ha már itt tartunk. 2017-ben is nagyon sok zenekarral volt szerencsék együtt zenélni. Voltak a régi barátaink, akikkel már nem ezek voltak az első közös koncertek. Ilyen a Wan-Ted, a Mudfield, a Dying Wish és a Havaria Honkakka. Ismertünk meg új zenekarokat, mint az Eternal Bork, a –háromnegyed-, a White Chocolate, a Royal Freak Out, az Emma Undressed, a Let The Cigar Die, a Maximus és az UHC. Voltak az újonnan megismert zenekarok között olyanok, akikkel nagyon jó barátságot kötöttünk és biztos, hogy 2018-ban nyomunk együtt egy pár bulit. Ilyen a Metalon, a CLiMAX, a Decadence és a Nothing Exact. És hát végül ott vannak a nagyok, akikről álmunkban sem hittük volna, hogy egyszer majd előttük fogunk vandálkodni a színpadon. 2017-ben előzenekara lehettünk az Angertea-nek, a Zorall-nak, a Moby Dick-nek, a Trident-nek, az Ørdøg-nek, a Nomad-nak és a Leander Kills-nek. Így ha erre a névsorra visszanézek, mégis csak büszke vagyok az elmúlt évre, még ha voltak is nehéz pillanataink. Egyre több a nevesebb zenekar, akik előtt tolhatjuk a metalt és ez egyértelmű fejlődést jelent.
2018 az új lemezről fog szólni, ez szinte teljesen biztos. Jelenleg is zajlanak a felvételek Karcagon Mulicz Zolinál. Eddig vért izzadtunk és mindenki úgy jött el Zoli báttyótól, mint akit lehugyoztak, leszartak, kirúgták az összes fogát, betekerték egy pokrócba és beledobták a Dunába. Beleadunk apait, anyait. Nekem konkrétan újra kellett tanulnom gitározni! :D :D
A lemez megjelenését március közepére tervezzük és az első hivatalos lemezbemutató bulink Szeghalmon lesz a Stone-ban, március 30-án a Mudfield és az Ørdøg társaságában. Nincs még egy olyan zenekar, akikkel annyi közös bulit nyomtunk volna le mint a Mudfield! Tesók ők nekünk és reméljük, ez 2018-ban se lesz másképp! ;) Tehát március 30-án lemezbemutató, utána pedig rendesen megjáratjuk az új anyagot, hisz van egy csomó koncertünk leszervezve vagy épp szervezés alatt.
2018-tól nagyon sok mindent várunk és remélünk, mert ahogy az új lemez címadó dala is mondja:
„Most kezdődik el az élet, most kezdődik minden!!!” ;) (Ejj de k***ára rászoktam erre a kacsintós smilera! :D)
Jimmy
