...avagy "gyökérrel befelé"
Hello minden KabinLáz blog olvasó teremtménynek. Ma én szolgáltatom az aktuális koncertbeszámolót. Nem másról lesz szó, mint a legutóbbi hódításunkról, Dévaványáról.
Nos, először is szeretném leszögezni, hogy nem sok információm volt a fent említett településről, így nem is igazán vártam sok mindent ettől a bizonyos koncerttől. Ezért utólag is bocsánatot kérek a dévaványai kompániától. Tévedtem. Szerencsére.
Úgy kezdődött, hogy én azon az ominózus napon hajnaltól kezdve a melóhelyen dolgoztam (papíron legalábbis). Este 19:10 percre értem haza, ami azért is volt különösen mókás, mivel nagyvezérünk, Imre szigorúan kikötötte, hogy legkésőbb 20:00-kor el kell hagynunk a próbatermet. Szóval volt egy kis feszkó bennem, hogy a kedves MÁV beleköphet a levesbe, és késve indulunk el. Volt már ilyen.
Szerencsére nem így történt. Minden flottul ment és még salakolni is volt időm. Egy gyors átöltözést követően lerobogtam a próbateremhez, ahol már a jókomák vártak rám. A hangszerek és mindenféle útravaló útra készen állt, és Imike lélekjelenlétének hála most nem maradt otthon semmi. Nem úgy, mint Berettyóújfaluban.
Az utazásról lehetne legalább egy órán át mesélni, ha real-time-ban akarnám felvázolni milyen hülyék is tudunk lenni még józanul is. Legyen elég annyi, hogy volt perverzió és állatság dögivel. Az út minősége is adott pár üde színfoltot a kis kirándulásnak, bár úgy sejtem Imi és a kocsija nem osztanák ezen kijelentésemet. Az út folyamán fontos információkat cseréltünk egymással. Megtudtuk, hogy ha valaki Saxon pólóban megy a FeZenre garantálja számára az ingyenes bebaszást (később kiderült, hogy ezen alaptézisek nyomában még Dévaványán is jár pár ingyen sör a Saxon pólós vikingeknek). Köszönjük eme infót öcsémnek, Krisztiánnak. Ezen túl, megtudhattuk Imitől azt is, hogy a répa gyökere, az nem is a sárga rész, hanem a zöld. Akit érdekelnek a bővebb részletek keressék fel őt. Biztosan szívesen tart online gyorstalpalót bioszból bárkinek.
Na megérkeztünk a helyszínre. A Mudfieldes fiúk már akcióra készek voltak a hátsó szobában, úgyhogy mi is gyorsan becuccoltunk, hogy élvezhessük a szokásos MF slágereket. A fiúk hozták a szokásos színvonalat, kocsmai performanszhoz képest megfelelőek voltak az arányok (szerintem). Bár a műsor közepén én elhúztam, hogy összeszereljem a három „ezüst lándzsát” a saját előadásunkra, de a két utolsó sláger nótára (Gyalog, Mezítláb) azért még visszaértem. Fasza volt!
Egy gyors felpakolást követően szokás szerint az Ősz c. nótával beálltunk. Majd mindenféle habozás nélkül belehasítottunk a lecsóba. A koncerten olyan „örökzöldeket” idéztünk fel mint az Ősz, Ébredés, Szédülés, de voltak újak is, a közelgő lemezről: A Mosoly Mögött és a Most Kezdődik.
Meglepő módon az új számok sokkal jobban mentek, mint a régiek (nekem legalábbis), szerencsére a közönség mindegyiket egyformán élvezte. Volt nagy őrjöngés, és utólag hallottam, hogy állandó fotósunk Timi még egy pogót is veszélyesen megközelített, hogy pár életképet villanthasson a zenekarról. A koncert végével volt visszataps is, amiért nagy pacsi mindenkinek, aki aznap este ott tombolt velünk.
Miután letoltuk a nyolc számos műsort, átadtuk a helyünket a helybéli erőknek. A Nothing Exact (remélem, jól írtam a nevüket) belekezdett a helyi gyerekek bebetonozásába, amiből pár számot a műsor első felében mi is élvezhettünk. Volt még némi, rövidített after, a pulttól nem messze a „front-stage”-ben, ahol Mudfieldes barátaink ismét megdöbbentő videót osztottak meg velünk. A nagyon kíváncsiaknak elmondom, hogy nincs köze a zenéléshez. És legyen elég ennyi.
Mivel másnap is meló volt, ezért sűrű elnézések közepette távoztunk a helyszínről, és elindultunk hazafelé PÉladányba. Az úton sikerült néhány percet aludnom anélkül, hogy bárkinek feltűnt volna. Hehe. Kipakoltunk, még eltoltunk pár csesznye megjegyzést, aztán mindenki célba vette a saját ágyát.
Remélem mindenki szerint jó hatással volt rám az éjszakás szolgálat után a feles jéger meg a két sör, és sikerült élvezhető blog bejegyzést kanyarítanom. Na písz!
Tibi
