…avagy „Dobd rám égő gyufád, Isten!”
Nagyon pörög ez a nyár. Zajlik a lemezbemutató kanyar, túlvagyunk a harmadik és a negyedik állomáson és az eddigi leginkább turnéra emlékeztető hétvégénken is. Ezt persze nem úgy kell elképzelni, hogy leszállunk a repülőről és egyből szaladnunk kell a zsömik rajongók elől a limuzinhoz, sokkal inkább úgy, hogy sokat cipekedünk, az alvás 99%-a a kocsiban történik, azt esszük, amit a fellépésért kapunk és azt isszuk, amit… hát… igazából mindent megiszunk…
Nagyrábé ismerős terep már nekünk, 3 éve sikerült egy egész jó kis csinnadrattát csapni a Kistérségi Ifjúsági Találkozó keretein belül, amit most nagyon szerettünk volna megismételni. Talán túlságosan is, emiatt túl nagy elvárásokkal és talán a kelleténél nagyobb lendülettel indultunk neki az estének. Rágörcsöltünk a bulira, sokat hibáztunk, nem tudtunk feloldódni a színpadon. Csak remélni tudjuk, hogy a kedves kis közönségünk ebből nem sokat érzékelt. Azért a vergődés így is megvolt és jól esett szétlocsolni a sört a színpadon (nem, Nóri, nem gyomorból lűttem ki, csak látványelemként fúttam össze a saját fejemet, ahogy Apitól láttam pár éve a Roncsban… csak sokkal bötébben). :D
Itt meg kell köszönnöm a szervezőknek és a segítőknek a végtelenül kedves fogadtatást, a finom vacsorát és azt a rengeteg pálinkát odafigyelést, amit kaptunk az este folyamán. És természetesen hála és nagy ölelés a KabinCrew tagjainak (Timinek külön is, amiért átvállalta Jimitől a vezetés terhét, hogy kicsit tudjon lazítani a vezér ő is), akik most is elkísértek minket és megtolták a hangulatot rendesen!
Miután megettük még az asztalt is, legurultunk Szeghalomra megnézni az ottani barátainkat és a híres Boszorkányfesztivált… de mire odaértünk, már mindet megégették vagy nem tudom, mert nem volt sivalkodás, így csak a Radics Gigi koncert legvégébe tudtunk belefülelni, mielőtt ráraboltunk a söntésre és Lacu lelopta az egyik díszletként szolgáló bábu kalapját (akit a kedves barátaim valamiért Norbinak neveztek el), hogy abban táncoljon át péntek éjjelből szombat hajnalba, a 90-es évek legnagyobb slágereire…
Szombat délután negyed kettő tájban haza is keveredtem. Gyors zuhany, hajmosás, fogmosás, kaki után már a próbahelyen szédelegtem, kerestem a belső békémet, próbáltam rőzsét dobálni lankadt kedvem tüzére, azután beültem a Tibimobilba…
…és arra ocsúdtam, hogy megérkeztünk Szanazugra, ami a Föld bolygó egyik legszebb, legnyugisabb helye, olyan hangulattal, hogy legszívesebben még most is ott lennék. Út közben az álom és a hangszóróból simogatón kikanyargó Opeth balladák határán még érzékeltem, hogy a Jimimobilban levők azon mulatnak, hogy az Őszből idéznek („…televagyok élettel…”), miközben nekem fingani felnyögni sincs kapacitásom. :)
A helyszínen az előző estihez hasonló fogadtatásban volt részünk, mindenki közvetlen volt, vacsit is kaptunk, minden körülmény kedvezett egy jó kis koncertnek. A Fater Motel is hangulatos hely, a húsleves és az ananászos kepi pedig életet mentett! :D
Stílusilag szokás szerint kilógtunk a sorból, most éppen keményebbek voltunk a felhozatalhoz képest (nem úgy, mint mondjuk Újfaluban szokott lenni, ahol meg mi vagyunk általában az ügyeletes VIVA-kompatibilis csapat), de ez csak jobban motivált bennünket a rituáléban. Szét is csaptuk a színpadot és magunkat is, na meg a KabinCrew két lelkes tagját, Lacut és Balit, akik kemények voltak mint a kimérős lekvár, és inkább jöttek velünk megint, minthogy aludjanak egy jót egy hónapban egyszer…
A hangosítás talán még sosem volt ilyen közel a tökéleteshez és mi is éreztük a rockot. Nem is értem amúgy, mert kezdés előtt 13 másodperccel még Jimit váltottam sietősen a toalettben… de a lényeg, hogy jó volt.
A hazamenetelig az utánunk muzsikálók műsorára buliztunk; a Huckleberry Guys egy brutálisan jópofa trió, olyan szórakoztatóan nyomták a rockabillyt, ahogy még eddig senkitől sem láttam, a programba pedig bekerült egy-két váratlan gyöngyszem is... zseniális volt! :D Utánuk a tinialarm! tinialarm! tizenéves zsenikből (2 lány – gitár, ének/gitár + 2 fiú – cajon, basszus/ének) álló Get Over It csalt könnyeket a szemünkbe a hibátlanul eljátszott akusztikus feldolgozásaikkal (Guns, Metallica, Mr. Big, Bon Jovi, Bryan Adams… de valami parádésan előadva). Tátott szájjal hallgattuk őket végig. Az esténket a SimPlace nevű Placebo tribute banda koronázta meg, de ezt minden gúny nélkül írom, mert ilyen hidegrázós, érzelmekkel teli, ordítva sírva nevetős koncertélményben már nagyon régen volt részem. De még Jimike is táncra perdült, a KabinCrew hátvédpárosáról nem is beszélve („Savage Balit akartátok?! Hát megkapjátok!”). A setlist meg… Special K, Meds, The Bitter End, Every You Every Me… a Running Up That Hillnél már tényleg sikoltoztam a gyönyörtől… most is feláll… a szőr a karomon, ha rágondolok.
A haza utat szintúgy átaludtam mint az érkezést, úgyhogy arról nem tudok érdemben nyilatkozni… bár az elmondások alapján Jimike az átlagnál beszédesebbre pálinkázta magát…
Ádám, miután átugrott a Tibimobilba:
- Hú, de jó ez a csend!
Tibi: - Miért? Jimi sokat beszélt?
Ádám: - Hoooaaahhh!!!!
Imádtuk az egészet. Jó ez a nyár. Nagyon.
Folyt. köv. augusztus 19-én Berettyóújfaluban!
Norbi
