...avagy "Júú hev nó pávör hír!"
Ma én mesélek nektek, kedves kabinlázas jókomáim. Van miről. Pörög a nyár, még magunkhoz sem tértünk a stúdiózásból és máris eltelt a fesztiválszezon fele. De ez nem baj, mert az elmúlt év(ek) nyári pangása után végre részesei lehetünk ennek is – még ha a nagyobb, „jegyzett” fesztiválok tojnak is a fejünkre.
A lemez kint van, Mulicz Zoli kihozta belőlünk, amit lehetett – még többet is - , úgyhogy nincs más hátra, mint élőben is legyalulni az arcokat. Ennek, a Jakabimis túlzással élve „országjárásnak” nevezett koncertkörútnak vagyunk most túl az első két állomásán, amik minden várakozásunkat felülmúlták, tekintve, hogy az egyik helyen még nem jártunk, a másikon pedig eddig inkább szitokszónak számított a zenekar neve.
Mint ismeretes, Tibink egy ideje Nyíregyházán éli a dolgos hétköznapokat, a netes pornót virtuális valóságot és minden egyebet, ami a felnőtt élettel jár, ezalatt pedig bőven volt alkalma felfedezni néhány potenciális koncerthelyszínt. Így akadt rá a Szmog Pubra a város központjában, és ha már ráakadt, intézett is egy koncertet (persze előbb még meginvitálta a zenekar lelkes ródjait is a helyre egy kis… khm… csocsózásra).
Olyasmi helyet kell elképzelni, mint a szoboszlói Rock Cafe vagy még inkább mint a Charlie volt Ladányban a cigifüstbe fulladt 2000-es évek második felében. Szóval hangulatos kis kocsma hasonlóan hangulatos udvarral, ahol folyamatosan szól a szőrösebb fajta angolszász rockzene.
Ezen az estén a Soulst kértük fel játszópajtásnak Hajdúhadházról, viszonzásul a KertFesztes meghívásért és mert csípjük őket. A programjuk egy része Tankcsapda volt, a saját számaik viszont inkább a Pantera/Machine Head/Korn vonalon íródnak, néhány akkora grúvval, hogy az ember szeme könnybe lábad a gyönyörűségtől. Bő órás rifforgiát mutattak be, aminek a végén én is meghívást kaptam pár refrén erejéig az Új nap című dalba Firghy komám mellé (a nóta egy korai demóváltozatában már vonyítottam valami hasonlót 1964-ben). Innen is köszi és pacsi! :)
Nem tudom, mikor kezdtünk, de este 11 biztosan elmúlt már. Néhányan még ekkor szállingóztak befelé, aminek mi csak örültünk. Ez egyébként a koncert közben sem változott; mire befejeztük, szépen megtelt a kotsma. Velős és hangos műsort adtunk, amiben benne volt a Végül helyreáll lemez lényege ugyanúgy, mint a komplett Ébredés EP, sőt, a ráadásban még az első demó is képviseltette magát a Mindenki lázad képében. Kár hogy a szövegét elfelejtettem és ismert magyar szinkronszínészek neveivel kellett kipótolgatnom a hiányzó részeket… na jó, nem :D De. Nem.
De.
Jó kis korcsmabuli volt, valahogy így kellene kinéznie minden péntek estémnek. Öröm volt újra látni Peti barátomat (tudjátok, aki a koliban folyton a Rhapsodyval kínzott) és kedvesét is, remélem, bejött nekik amit kaptak az érzékszerveikbe.
Köszi, Nyíregy, szeptemberben újra támadunk!
A Ladányi Nyár egy önálló bejegyzést érdemelne, de megpróbálom visszafogni magam terjengősség tekintetében.
Felkészültünk a legrosszabbra minden téren, lehetett számítani tornádóra, atomviharra és idegen invázióra is ugyanúgy mint totális érdektelenségre vagy nem megfelelő technikai és egyéb körülményekre… de minden félelmünk alaptalan volt és akkora buli kerekedett a végére, hogy még most sem tudok lépcsőzni.
A készülődést azzal kezdtük, hogy kiganyéztuk a próbahelyet, külön figyelmet szentelve annak a résznek, ami nemrég még a Panama Magic-es srácok kúrófészke próbaterme volt. Ebben a KabinCrew egy része, név szerint Jancsi szállító-mindenes-road uram és Nóri, az univerzum legnagyobb csicskalángos és James hanbipusztító bajnoka voltak segítségemre, amiért nem lehetek elég hálás nekik. Nem is volt ilyen patyolat a ház, mőte lerakták az alapját Pistabátyámék Ferencjóska idejében!
Nem túl nagy titok, hogy magáról a rendezvényről sosem voltunk túl jó véleménnyel; eddig egyszer, az alakulásunk évében kaptunk lehetőséget, amit azóta is igyekszünk elfelejteni… ezután a rockos vonal le lett úsztatva a duzzasztóig tiltólistára került a szervezőknél, és csak most, 2016-ban került elő újra a téma. Ehhez a szervezőségben történt személyi változásoknak is köze lehet. Mondom, csak LEHET…
Épp ezért szeretném nyomatékosan kijelenteni, hogy ez az idei volt eddig a legjobb itthoni bulink, minden tekintetben zökkenőmentesen mentek a dolgok, a színpad, a hangosítás, a helyszín, a feltételek, a körülmények mind hozzájárultak a rockfesztivál fílinghez. Örök hála és nagy pacsi a szervezőknek, de tényleg!
És a közönségnek! Ritka jóleső érzés volt a színpad előtt látni a barátainkat, régieket és újakat egyaránt, akik végig élték és értették, amit az arcukba toltunk és hatalmas hangulatot rittyentettek a nézőtérre. A fellépésről hatcsrilliárd fotó és videó készült, úgyhogy arról csak annyit, hogy most paplanszemem van, nincs hangom, cseng a fülem, a térdem nem hajlik, a combom feszül, a hajam őszbe fordult, és mégis azt mondom, hogy minden másodperc megérte.
Csákvári Laca (Room Service) és a Reckless Roses műsora után a próbateremben folytatódott az after, méghozzá a KabinCrew (Bali, Jancsi, Lacu, Nóri) és szeghalmi barátaink (aka. a Narkóslepke szakasz – Ájmóka, Csilla, Hajni, Orsi) társaságában, akikről tudni kell, hogy hatalmas arcok és a Mudfield zenekartól szívtuk el őket. Ehehehe :D
Csapattuk, amíg bírtuk, született pár szállóige és dalszövegkezdemény, szólt a rock és elfogyott minden. A többi vagy nem publikus, vagy már úgyis tudja mindenki.
Brutális hétvége volt, jöhet a következő. Köszi mindenkinek. Mindent.
Norbi
Ui:: Jimike kezd visszaszokni a hátongitározásra... valamit nekem is ki kell találnom.
