...avagy "Kösz, de otthon már ettem!"
Halihó! Ismét Jimmy vagyok. Egy kicsit megkéstem a májusi szeghalmi, Stone Clubos beszámolóval, de hát sajna az a kurva sok meló és a sok jó koncert elveszi az ember szabadidejét. Tartozásomat tehát most rendezem.
Kezdeném ott, hogy manapság szokták mondani, hogy nem éri meg zenei tehetségkutatókra járni, mert csak „kamu díjak” vannak és semmit nem profitálhatnak a nyertes zenekarok ezeken a versenyeken. Nagy tévedés! Igenis érdemes minden ilyen megmérettetésre eljutni, mert még ha az ember nem is nyer semmit, igazán jövedelmező kapcsolatokat lehet kiépíteni ezeken az alkalmakon, ha az ember nyitott.
E hétvégi történetünk is egy ilyen zenei tehetségkutatóra nyúlik vissza. Történt ugyanis, hogy tavaly megmérettettük magunkat a szarvasi Dobbantó Zenei Tehetségkutató versenyen. A selejtező csoportunkban megismerkedtünk a Termimámor zenekarral, végül közönségszavazással jutottunk a legjobb 6 zenekar közé a döntőbe. Itt ugyan a 6. helyen végeztünk, de nyertünk egy fellépési lehetőséget az augusztusi Zorall Sörolimpiára. Már maga, hogy eljutottunk eme remek, családias fesztiválra, egy élmény volt. De volt még egy pozitívuma ennek a döntős szereplésnek. Egy szerencsés véletlennek köszönhetően összehaverkodtunk a Mudfield (akkor még Nightrain) zenekar tagjaival. Az egész egy nagyon pici dolgon múlott: Isinek, a gitárosnak otthon maradt a torzító pedálja. Miközben a fiúk a fejüket vakarva tanakodtak, gondoltam egyet és felajánlottam nekik a saját multieffektemet. Innentől kezdve jót buliztunk egymás koncertjein, volt pacsi, respect meg minden. Na meg persze a zenéjük is nagyon bejött nekünk. Ezen az estén meg is beszéltük, hogy egyszer összehozunk egy közös bulit.
Erre a közös bulira egy egész évet kellet várnunk, amire a Mudfield legújabb anyagának bemutatója adta meg az alkalmat Szeghalmon. Az időpont többször is változott, mire lefixálódott a május 6. A szervezési dolgainkat persze az sem könnyítette meg, hogy a zenekar énekesét, Mátét nehezebb elérni, mint magát a Pápát! :D Végül aztán a fiúk kész lettek az anyaggal és összejött a buli. Hogy teljes legyen a történet, a már fent említett Termimámor zenekar is becsatlakozott a banzájba.
Nagyon vártuk már ezt a bulit, mert állítólag Szeghalmon van rock élet és a fiatalok ki is vannak éhezve erre a műfajra. Most kivételesen Tibi volt a sofőrünk, aki józanon is legalább olyan hülye, mint ittasan. Most már tényleg bátran kijelenthetjük, hogy ő a zenekar ügyeletes mókamestere. Hülyeségeitől megint dőltünk a kocsiban, ezzel feledtetve a Biharnagybajom és Füzesgyarmat közötti mérhetetlenül szar utat. Esküszöm több rajta a kátyú, mint a Holdon. Végül csak odaértünk, és tőlünk szokatlan módon, olyan hamar érkeztünk, hogy még előtte egy órát volt időnk semmit tenni. Fel is kerestünk egy helyi kajáldát, ahol Tibink ismét bemutatkozott és még a pultos hölgyemény is jól mulatott a „A kösz, de otthon már ettem!” frappáns beszólásán. Miután tele lett a bendő, visszasétáltunk a Stone Clubba, ahol addigra már felpakolt az estet nyitó Termimámor. Egyébként maga a hely nagyon hangulatos, bárkinek bátran merem ajánlani. Tökéletes hely egy jó kis koncertezésre.
Egy kis csúszással végül belecsapott a Termimámor a húrokba és az emberek is szépen csordogáltak befelé. Zenéjüket a blues és az alter/pop/punk közé lehetne besorolni. Nagyon kellemes és fülbemászó dallamok voltak, néhol pogós beindulásokkal, amit a közönség előszeretettel ki is használt. Még egy szemöldök szétnyílásnak is tanúi lehettünk. Íííííííííí! Biztos fájt.
Igen meglepődtem, mikor a fiúk elkezdték játszani a Tetovált lány című Deák Bill/Hobo klasszikust. De még jobban meglepődtem, mikor a háttérből meghallottam RockerZsolti hangját, ugyanezt énekelve. Mi a fa…..? :D Másik zenekarom, a Wan-Ted énekese is tiszteletét tette ezen az estén a nagybajuszú Krisztián barátunkkal együtt. Visszatérve a Termimámorra, a fiúk szépen feltüzelték a közönséget, a következő zenekarra, akik mi voltunk.
Nagy tanácskozás volt, hogy hogy legyen a színpadkép, mert elég szűkös volt a színpad, bár volt dobemelvény, ami igen előnyös helyzetbe hozta Tibit. Végül csak elfértünk és egy kis hangolás meg beállás után bele is csaptunk a lecsóba. Erre az estére csak a legkeményebb, legjobb dalainkat hoztuk, mondhatni egy keménymagot és ennek meg is lett az eredménye. Hatalmas koncertet sikerült adnunk, tomboló, pogozó, bólogató közönségnek. Ez a koncert simán belefért nálunk a Top 5- be. A baj, hogy mostanában túl sűrűn mondjuk ezt. Lehet már nincs is Top 5! Sokasodnak a jobbnál, jobb koncertek. A műsorunk pikantériáját az adta, hogy először játszottuk el élőben a legújabb dalunkat, ami az Engedjük el címre hallgat. Berettyóújfaluba tartogattuk volna eredetileg, de nem bírtunk magunkkal, így hát már ezen az estén eltoltuk. Az eredmény magáért beszélt. Az embereknek nagyon bejött az új nóta. Nem játszottunk hibátlanul, de nagyon jól éreztük magunkat. Norbiról annyit, hogy ezen az estén szerintem élete teljesítményét nyújtotta. Teljesen beleadott apait-anyait. Ugrált, vergődött, kommunikált a közönséggel, hihetetlen konferálásokat sütött el. Teljesen a hátán vitte a műsorunkat, ezzel egy kicsit levéve az én vállamról ezt a szokásos terhet.
A visszataps után még eltoltuk a szokásos Sehogy se' jó-t és átadtuk a színpadot az est házigazdájának, a Mudfield zenekarnak. Rövid átszerelés után a fiúk belecsaptak abba a bizonyos lecsóba. Már előre lehetett sejteni, hogy hatalmas bulit fognak tolni, ugyanis aznap került nyilvánosságra a 6 dalt tartalmazó I Will Be című bemutatkozó anyaguk. Nagyon erős 6 nótát tartalmaz a „korong”. Van ebben minden, ami szem-szájnak ingere. Alapvetően modern metál zenének mondhatnánk, de néhol felbukkannak elég súlyos stoner és doom-os elemek is, amik elég tökössé teszik a zenét. Kovics hangja meg egyenesen hidegrázós. Nagyon jó! Aki csak ekkor érkezett is sejthette, hogy a Mudfield az este főzenekara, mivel szinte megtöltötték a Stone Clubot. Sok fiatal, akik nagyon jól érezték magukat és együtt énekelték a zenekarral a dalokat. Kérem így kell ezt csinálni, ritkán lát manapság ilyet az ember amatőr zenekarok koncertjein. Mudfieldék egyenesen szétszedték a klubot. Nagyon jól szóltak, a színpadkép is egyben volt. Még nagyon sokra vihetik a fiúk a jövőben, ha együtt maradnak.
Koncert után még maradtunk egy kicsit iszogatni, beszélgetni. Megbeszéltük Mudfieldékkel, hogy ezt folytatnunk kell a közeljövőben és már le is fixáltunk egy közös bulit május 20-ára Berettyóújfaluba. Az est végezetével összepakoltunk és a hajnali órákban elindultunk hazafelé, mivel másnap vagyis akkor már aznap indultunk Hajdúhadházra, hogy zúzzunk egy nagyot a KertFeszten. Ezekről majd egy későbbi blogban részletesen. Addig is mööööötááál! :D
Jimmy
