...avagy "asszimilálódni kell... asszimilálódni kell, érted?"
Jimi kolléga tartozik még egy kétrészes stúdiós beszámolóval - ami már íródik egy ideje, ennek megfelelően igen tartalmas és alapos lesz - , addig viszont be kell érnetek velem, kedves kabinlázas komáim.
Gyorsan tovaszálló, pörgős hónapokon vagyunk túl; volt benne EP-megjelenés, Rockpanoráma-beszélgetés, Haverock-interjú, Zorall Sörolimpia és jópár koncert, amik közül több is megérdemelne egy hosszabb-rövidebb beszámolót, én mégis a múlt szombati kabai csörömpölésről írok, mert Jimi megkért rá ez az este is egyértelműen a jobban sikerült bulik táborát gyarapítja.
Ez a fellépési lehetőség félig-meddig és közvetve felfogható az idei Kelet Underground Tehetségkutató nem hivatalos különdíjának is (köszi Misi!), ugyanakkor mégiscsak a Diktátor közönségét kellett ráhangolnunk a szombat esti fogyasztásra csűrdöngölésre, ami… hát… tekintve a stílusbeli különbségeket és egy-két korábbi tapasztalatot, elsülhetett volna rosszul is. De szerencsére nem így történt.
Szokásunkhoz híven korán érkeztünk az elsőre talán kissé szokatlanul, de ízlésesen berendezett Aranyökörbe, kivéve Jimit, aki szokásához híven félórát késett a megbeszéltekhez képest, és most ahogy ezeket leírom, igencsak piszkálja a g*ci énemet, hogy megint neki volt igaza… Este negyed 8 magasságában még csúnyán kihalt volt a hely, csak 2-3 törzsvendég beszélgetett a pultnál, de csak amíg meg nem szólalt az Ossian a zenegépből, hogy végleg elfogadjam a spontán időutazás gyakorlati lehetőségét. Csak tudnám, miért mindig 1986-ba jutok vissza. Talán meg kellene akadályoznom valami fertelmes-borzalmas katasztrófát? Ez lehet a magyarázat. Az évszámot és az eddigi életutamat figyelembe véve, valószínűsíthető, hogy a saját születésemről van szó…
Aztán kaptunk egy kreditet a kedves pultos hölgytől, így (Ádám unszolására) Akelára váltottunk a zökkenőmentes beilleszkedés hangulatalapozás reményében. Tibi mesélt egy sztorit, miszerint az egyik ismerősének az ismerőse (de szerintem ő maga) egy időben azzal szórakoztatta magát, hogy egymás után tízszer berakta a Nika se perimeno-t a zenegépbe, aztán sietősen távozott az adott kocsmából és hazáig kuncogott magában. Ezt csak azért írtam le, hogy tudjátok: ha a legközelebbi kabai buliról nem születik blogbejegyzés, az azért lesz, mert nem futottunk elég gyorsan.
Ekkorra - Jimivel kb. egy időben – a Vezérék is begördültek a nagykapun, és elkezdődhetett a jó negyvenperces pakolás/hangolás/készülődés/várakozás/teddideteddodázás, ami köztudomásúlag minden koncert legizgalmasabb és legfelvillanyozóbb része… ja, nem. Mire az egész műveletnek a végére értünk, már a hely is csinosan megtelt néppel – igaz, a nemek arányán erőst meglátszott, hogy nem a vandájreksön Kowa meg a Vega vagy épp Szabó Balázs előtt vendégzenekaroskodtunk.
Mint mondtam, ez az este a jó bulik közé tartozott, ami egyrészt a meglepően jó hangzásnak volt köszönhető, másrészt meg annak, hogy lányos zavarunkat itthon hagyva akkorát vergődtünk a veszélyesen ingatag színpadon, mint már régen nem. Nem mellesleg az egész mörcspultunkat kiürítették (ami esetünkben 3 db CD-t jelent, de most nem ez a lényeg :D ), a hely tulaja pedig még egy kiadós vacsorára is vendégül látott bennünket. Szuperjófej volt mindenki, tervben van, hogy visszatérünk még ide a közeljövőben. Mint ahogy az sem kizárt, hogy lesz folytatása a Diktátor-KabinLáz zúzásnak is, még ha így leírva furcsának is tűnik ez a párosítás. Az már kiderült, hogy a gyakorlatban működik a dolog, és ez a lényeg asszem…
Falatozás közben természetesen belefüleltünk a Vezérék műsorába is, és bár 1-2 klasszikus (amiket ismertem – Macskaszemű ember, A 7 vezér, Nem mehetek el stb.) felpiszkálta a bennem horkoló tufametálost, tudtam, hogy nem volna szerencsés evés közben pörköltszafttal beteríteni a kis asztaltársaságomat, így inkább csak a lábam járt alattam.
A búcsúzkodás után kétfelé indultunk el; Tibi és testvéröccse, az azóta hálivúdi karriert befutott vikingjediroad Krisztián bevállalták, hogy berámolnak a próbahelyre, mi meg levezetésként átugrottunk Nádudvarra, Jimiék vendéglátóipari egységébe, ahol négyszer is kikaptam dartsban mint a szar.
Köszi mindenkinek, aki hozzájárult a szombatesti jókedvünkhöz! Legközelebb Jimi jön az EP-s írásával. Addig hallgassatok sok rockzenét, öltözzetek fel jól, olvassatok sokat (de ne horoszkópot b@szod!), beszéljetek a háziállataitokhoz és ne felejtsétek el kiposztolni, ha gyúrni voltatok…
Norbi
Képünk illusztráció
