...avagy hogyan ne veszítsük el a fogunkat pogó közben
Ismét bebizonyosodott (ha eddig nem lettünk volna biztosak benne), hogy néhány településsel arrébb még működik az, ami itt mifelénk már évek óta nem. Van klubélet, van közönség, vannak jó helyek és megfelelő hozzáállású emberek, érdemes koncerteket szervezni. Újfaluban ráadásul két központja is van az élő rockzenének, pont kettővel több, mint a mi összevont kisvárosunkban. Szívesen továbbfűzném ezt a gondolatot, de inkább a szerda estéről írok, mert az jó volt.
Már a májusi parolázás is jól sikerült, ez pedig még azt is felülmúlta hangulat, nézőszám és hangzás terén is. A koncertek az eső miatt végül a pincében lettek megtartva a terasz helyett, így már az elejétől kezdve csúszkáltunk a saját levünkben, ami ugyanakkor az alacsony mennyezetről is visszahullott ránk, és ez további pluszokat adott az érzéshez. Valami ilyesmi lehetett egy klub buli 1982-ben Los Angelesben (vagy nem. Abszolút nem tudom).
Előttünk a Cannibal Hamsters kezdett, róluk előzetesen csak annyit tudtunk, hogy Debrecenből autókáztak le ezen az esős csesznye augusztusi délutánon. Se honlapjuk, se facebook oldaluk, ez oszt a trve underground hozzáállás! A koncertjük után viszont sajnáltam, hogy nem tudok itthon rájuk keresni, mert ahhoz képest, hogy saját bevallásuk szerint ez volt a második nyilvános fellépésük, akkora súlyos-laza örömzenét toltak, ami nagyon ritka manapság, amikor a legtöbb fiatal banda azon verseng, hogy ki legyen a legnagyobb hajvasalós favágószakállas hipszterszemüveges gyökér pózer. Saját dalokból álló rövid, velős műsort adtak, amiben minden benne volt, amire Jimivel általában izgulunk; egy kis RATM–os/Bizkites/numetalos szövegelés, némi Kyuss-féle sivatag, doomos belassulások, tempóváltások, spontán poénok… minket megvettek. A ráadásban még egy Sabbath nóta is előkerült, szóval pumpálták belénk a kraftot rendesen.
Remélem, összefutunk még velük itt-ott.
Ilyen előzmények után igyekeztünk tartani a lépést és a színvonalat hörcsögékkel. Szerencsére a beállás hamar lement, a hangzással sem volt gond, és fel is voltunk pörögve, mert hát 3 hónapja nem játszottunk sehol (mármint a próbatermen és a stúdión kívül, de az egy másik írás lesz). Pár dalt otthon hagytunk, inkább a zúzdákra hegyeztük ki a műsort – okulva a mérsékelt érdeklődést kiváltó előző újfalui megmozdulásunkból -, ami utólag jó döntésnek bizonyult. A szép számmal megjelent nagyérdemű táncolt, ugrált, vonyított, pörögtek a raszták, a loboncok, a vigyorgó arcok meg az érdeklődő tekintetek. A végére Tibinek dobverője, nekem hangom nem maradt. Eljátszottuk a két új dalunkat is, amiknek a megírásából már Ádám is alaposan kivette a részét és amiket eddig csak a csigák hallhattak a próbahelyen; a Majdnem a ráadásban, a Hol voltál? egy gyorsabb dalokból álló blokkban találta meg a helyét. Utóbbi közben ügyesen megcsúsztam valami ismeretlen eredetű fertelemben, majdnem seggre is ültem, de még időben sikerült valahogy belecsimpaszkodnom a Serdült Tibitől kölcsönkapott egyedi kivitelezésű, sörtartóval ellátott, praktikus, masszív mikrofonállványba. A mi bulinkról többet nem is mondanék, megteszik majd helyettem Timi fotói és videói.
Utánunk a helyi legenda Szelephézag csapott fergeteges táncmulatságot. Erről viszont már tényleg felesleges bármit is írni, mert aki nem látta még őket, az úgyse értheti, aki meg igen, az úgyis tudja... A buli előtt Bárczi haverunk azt mondta, hogy Serdülték minden egyes megmozdulása akkora élményszámba megy, mint máshol egy napfogyatkozás. És tényleg. Volt minden: kihagyhatatlan slágerek, feldolgozások kultikus ladányi csapatoktól, ócsómacsó hallgathatóvá formálva, Bárczi Imi méltatlanul keveset emlegetett szerzeménye, a Vizelnem kell… Tőlük még a Hey Joe is jól esett, pedig engem azzal ki lehet kergetni a világból.
Sajnos jókomáinkat, a NewVillageCrew-t nem várhattuk meg, mert Tibi hajnalban ment dolgozni, és a sofőr is ő volt, ezért még jóval éjfél előtt leléptünk. :(
Jimi ott maradt, a többit ő írja le.
Norbi
Na kérem! Bizony ám, hogy ott maradtam! Majd pont egy ilyen bulit fogok kihagyni. A legelső NewVillageCrew koncerten is ott voltam, az utolsót sem hagyhattam ki. Igen, jól látjátok, az utolsó, ugyanis a tagok befejezik a közös zenélést és más vizekre eveznek (az okokat én most nem taglalnám). Egy biztos, a környékbeli metál világ egy nagyon ütős zenekarral lett szegényebb.
A srácok mint mindig, most is hatalmas bulit toltak, annyi eltéréssel, hogy a szokásos 1 óra most 2 és fél órára tolódott ki, tekintettel a körülményekre. Volt itt minden, kérem: Limp Bizkit, Sepultura, Abiocore, FreshFabrik, Deftones, Slayer... minden, mi szem-szájnak ingere. A nem kisszámú közönség egyszerűen megvadult. Ment a pogó ezerrel, de nem is akármilyen (itt szeretném megemlíteni azt a büdösparaszt gyereket, aki szerintem csak kötekedni jött el. Amit ő csinált, az nem pogó volt, hanem mások szándékos provokálása. Szegény Cannibal Hamsters énekest úgy meglökte, hogy szerencsétlen 5 percig nem tért magához, annyira bevágta a fejét. De erről elég is ennyi. Seggfej.) Aztán volt Wall Of Death, ahol majdnem sikerült kitörni a fogamat. Külön köszönet a fiúknak, hogy az Agyarországban énekelhettem egy versszakot, jól esett!
Hatalmas koncert volt, arról nem is beszélve, hogy az elején a fiúk körbeadtak egy láda sört és egy üveg whiskey-t, megalapozva a már amúgy sem rossz hangulatot.
Azt sajnáltam, hogy a bulinak nem úgy lett vége, ahogy a zenekar megérdemelte volna. Történt ugyanis, hogy az utolsó előtti dalnál a gitárost úgy elkaszálták a nagy pogóban, hogy alig bírt felállni. Ez a pillanat rányomta a bélyegét az estére, és ezen a ponton a fiúk megköszönték a jó bulit és a lehetőséget. Lehetett volna szebb is a befejezés, na de hát én sem örülnék, ha ledarálnának zenélés közben.
Az est további részében még spanoltunk kicsit a Cannibal Hamsters-fiúkkal, meg iszogattunk a sógorjelölttel és Serdült művész úrral. Amiből csak azért nem lett nagy berúgás, mert Timi már fáradt volt, így hát érzékeny búcsút vettünk a srácoktól.
Ami így utólag átgondolva, lehet, hogy jó döntés volt... :P
Jimi
Mijázhogykettű?!
