...avagy oké, hogy Down meg Alice In Chains, de hogy Guns N' Roses? a.k.a. Ott lehetünk a Zorall Sörolimpián
Igen… megint Jimi vagyok. Bokros teendőim közepette sikerült időt szakítanom egy kis blogozásra. Továbbra sem tippmixezem, viszont a frizurám mindig tökéletes, ital is van elég és most már egy zenekarral kevesebb a gondom.
Mint köztudott, áprilisban szerepeltünk a szarvasi Dobbantó Zenei Tehetségkutató Fesztivál elődöntőjében, ahol a 3. helyet értük el és nagyon jó kritikákat kaptunk a zsűritől. Sajnos akkor nem jutottunk tovább. Hanem! A tehetségkutató fennállása óta mi kaptuk a legtöbb közönségszavazatot (709), ami azt jelentette, hogy a négy legjobbnak ítélt banda és a szervezők vigaszágasa mellett mi is ott lehettünk a május 23-ai döntőben. Ezt itt is szeretném megköszönni mindenkinek!
KabinLázasan készültünk a megmérettetésre; próbáltunk ezerrel és jó néhány sört elfogyasztottunk közben (ez persze nem igaz, mert mióta új munkahelyem van, egy kortyot sem ittunk egyetlen próbán sem, nem úgy mint mikor még busszal jártam haza!).
Végre eljött a várva várt nap. Mint ahogy előzőleg is, az én autómmal mentünk Szarvasra és persze a sofőr is én voltam. Kíváncsi voltam, vajon Tibi milyen hangulatban lesz most. Ugyanis, amikor először mentünk, a sírásig röhögtük magunkat rajta, viszont az újfalusi metál megmozduláson eléggé búvalb@szott volt… Hát most szerencsére feltankolt a jól megszokott bodzaborából (2 litert!), és egész úton ontotta magából az állatságot. Már eleve az megbotránkoztatta az érzékenyebbeket, hogy két napja nem fürdött, de a visszapillantó tükörből látni, ahogy a fejét az ablakon kidugva bordeaux-i dog módjára csorgatja a nyálát a népekre… esküszöm nektek, felbecsülhetetlen élmény.
Kb. délután 4-re értünk a helyszínre – vagyis nagyon korán. Ez köszönhető annak, hogy szerintem félre lettünk tájékoztatva, na meg mivel krónikus késő vagyok, ezért Norbi túlparázta a dolgot és mindenáron időben szeretett volna érkezni. Sikerült.
Így volt alkalmunk részt venni a koncertek előtti programokon. Ezek egyike volt a Hangszersimogató. Erről annyit kell tudni, hogy ilyenkor ki lehet próbálni egy csomó fullextrás, kurvadrága hangszert. Na hát mi! Kéremszépen, a KabinLáz beszabadult és mint a hülyegyerek a játéknagykerben; mindenki dobolt, gitározott, szintizett, még ha nem is értett a hangszerhez. A legnépszerűbb cucc még szép, hogy az elektromos dobszerkó volt, amiből hármat is betámadtunk egyszerre. Jó volt!
Miután kiéltük gyermeki vágyainkat, elmentünk elfogyasztani még pár üveg sört (én szigorúan alkoholmenteset, sajnos). Közben szép sorjában befutott a többi zenekar. Voltak, akiket már ismerősként köszönthettünk (mint a Good Company), és voltak ismeretlen arcok is. Legvégül a Mongooz and the Magnet tagjai fordultak be a sarkon és sétáltak végig a macskaköves, díszes utcán, mint valami fákin’ rocksztárok a 80-as évekből (a legjobb értelemben véve): napszemüveg, belőtt haj, bőrdzseki, nagybőgő, hosszú-laza léptek. Hatásos volt, de tényleg.
El is rohant az idő és arra eszméltünk, hogy már a sorsoláson ülünk. Sikerült kihúznunk a 6. sorszámot, ami azt jelentette, hogy aznap este mi voltunk az utolsó fellépők. Vagyis végig kellett néznünk az összes koncertet józanul. A felhozatal nagyon erős volt. Ahogy figyeltük a produkciókat, újra felmerült bennünk a kérdés, hogy mi a f@szt keresünk mi itt, de komolyan. Rúgjunk be oszt’ menjünk haza!
Végül csak kivártuk a sorunkat. Előtte még feltűnt, hogy a Nightrain zenekarnak problémái adódtak a fellépés előtt. Mint kiderült, a gitárosuk nem hozta magával a torzító pedálját. Egy ideig néztem a szitut, aztán odamentem és felajánlottam nekik szerény Boss Gt 8-as multieffektemet (ugye nem is olyan szerény? :P ) Végül is zenészek vagyunk, segítsük egymást! Amúgy is ismertem már a fiúkat, egyszer játszottak a másik zenekarom, a Wan-Ted előtt Füzesgyarmaton. Szimpatikusak, fiatalok, szemtelenek, szeretik a sört és kurvajó zenét tolnak. Tibivel végigtomboltuk a bulijukat. Egyszer el tudnék képzelni egy Nightrain, NewVillageCrew, KabinLáz koncertet valahol…
Végül az est záróakkordjaként jöttünk mi. Sikerült Tibire annyira vigyáznunk, hogy ne rúgjon be, sőt, a koncertre teljesen kijózanodott. A színpadon a tőlünk telhető maximumot hoztuk, volt bólogatás, ugrálás, sírós szóló meg minden. Bár azt mondom, ez nem sikerült úgy, mint az előző szarvasi bulink. De a közönség nagyon jól érezte magát. Mi úgyszintén.
A koncertek után jött az eredményhirdetés, itt elmondta a zsűri, hogy mit gondol a zenekarokról. Itt volt újból Andrásik Remo (HANOSZ), akinek volt egy mondata, hogy „Egy-két zenekart már nem először láttam, és szerintem ma voltak a legjobbak.” Bocs, de szerintem ránk (is) gondolt, mert egy hónap alatt már harmadjára látott bennünket. Amúgy a zsűritagok jelentősen megszaporodtak áprilishoz képest.
Mi azt kaptuk meg, hogy jó amit csinálunk, de még az út elején vagyunk és hallatszódnak a hatásaink: Down, Alice In Chains, Guns N’ Roses… ’várjámá… Az első kettővel teljesen egyetértek, mert nem kevésszer hallgattuk meg akármelyik lemezüket, na de a Guns? :D Én nagyon szeretem Slasht és a stílusát, az új formációja az egyik kedvencem, de soha nem merítettem a riffjeiből vagy a szólóiból. Na de ki mit lát a zenébe, a zenekarba.
Nem is csűrném-csavarnám tovább, a győztes a Mongooz and the Magnet lett (hozzáteszem, megérdemelten). Mi meg az előkelő 6. helyet csíptük meg, így augusztusban ott lehetünk a VIII. Zorall Sörolimpián, ahol olyan zenekarokkal léphetünk színpadra, mint a Kowalsky meg a Vega, a Zorall, az Edda és az Ossian. Ezer köszönet Nektek, akik nélkül ez nem jöhetett volna össze!
A következő bejegyzés az Ébredés EP munkálatairól fog szólni. Addig is, ahogy mondani szoktam: KabinLáz rulez! :D
Jimi
