...avagy "Mivammá' a demóval?!"
Ennek a bekezdésnek arról kellene szólnia, hogy végre elkészült a várva várt kis demónk, de sajna erre még egy kicsit várni kell. A felvételek tavaly szeptemberben kezdődtek és kb. egy hónapja fejeződtek be, az eredmény jelen pillanatban is keveredik, csiszolódik, csinosodik kedvenc karcagi stúdiónkban. 'Apercen, ahogy Nagy Zsolt hangmérnök/producer/stúdiómágus/fogtechnikus barátunk átküldi nekünk a kész anyagot, és persze minden kedves zenekari tagtársam rámondja az áment, már toljuk is fel a még nem létező bandalend és/vagy hangfelhő oldalunkra. De aztán töltsétek, hé!
Addig is maradnak a koncertbeszámolók.
Talán érthető, hogy február végére már eléggé bele voltunk révülve a stúdiós dolgokba, így amikor Jimmyke szólt, hogy 22-én szombaton szeretettel várnak minket kicsiny faluja kedves kis kocsmájában, mindenkibe visszatért az élet legott. Még annak tudatában is, hogy Jimre ugyanezen a helyen, a méltán kultikussá vált Bounty Sörözőben adta élete első koncertjét - még a nagy sikerű Fanat-X leánycsapattal - és az a buli akkora zenekarkergető tömegverekedéssel zárult, hogy még ma is emlegetik az idősebbek.
Korán érkeztünk, és ahogy beléptem, rögtön fel akartam hívni Bárczi haveromat, hogy hát mér' nem említette, hogy elkészült az időgépével. A kocsmában ugyanis 1986 volt; klasszikus Kőbányai, pálmafás poszter, bicikli a billiárdasztalnak támasztva, Uriah Heep-et éneklő asztaltársaság, kulcsos vécé az udvaron... nekem ne mondja senki, hogy nem 1986! Biharnagybajom rockzenei kultúrájáról egyébként is érdemes tudni (már azon kívül, hogy egyáltalán létezik ilyen - a vidék sok más településével ellentétben... khmm... 'Ladány... khmm...), hogy meglehetősen egyedi módon érzékelik a negyedik dimenziót a helyi rockerek... Amíg mi lassan (de tényleg lassan, mert k..a jó) megunjuk a Subi, Cadaveres, vagy a Kill Devil Hill aktuális anyagait, addig ők újra meg újra felfedezik maguknak az Ossian első albumát (szigorúan fehér Hungaroton kazettán), az első három P.Mobil LP-t... és persze a Kopaszkutyát, mert az egy egész generáció számára egyenlő a Zenével (Bajomban meg mondjuk azóta is az összes generáció számára... és az utánuk érkezőknek is).
Itt eszembe jutott édesapám egyik aranyköpése, amivel akkor ajándékozott meg bölcsességében, amikor úgy 12 éve nagy büszkén mutogattam neki az éppen kicsomagolt vadiúj Replika kazimat, amit aznap vettem 3 mostani CD áráért és valóban büszke voltam rá... szóval miszerint: "...amikor a nyolcvanas években divatba jött a Metallica meg a többi*, ott számomra meghalt a rockzene." Na hát valahogy így vannak vele bajomi cimboráink is. Ami persze nem baj, mert így legalább esélyt sem kaptak az ilyenolyan ratyicore irányzatok... az emóról nem is beszélve.
Szóval eleve hátrányból indultunk a rockra irányuló modernebb megközelítésünk miatt, de nem volt gáz. Persze volt pár bekiabálás, hogy "a Kopaszkutyát játsszátok inkább, öcsém!" meg hasonlók, de a végére egész jó buli kerekedett. Jimmy is ellazult a ráadásra, majdnem annyira mint én Tool és A Perfect Circle dalok hallgatása közben, félhomályban, egy késő őszi magányos délutánon. Vona úr már a kocsiban intim közelségbe került egy üveg középkategóriás fehérborral, és Tibi is érezte a rákenrollt, mert csak reggel 6-ra ment dolgozni (ehehehe). Ennél is nagyobb boldogság, hogy sort keríthettünk az Ébredés című nótánk premierjére, és még egy rövidke akusztikus blokkra is vevő volt a közönség.
A koncert után még jó sokáig tartott a buli Salya Attila (ex-Wan-Ted, ex-The Storm, ex-Don, ex-összeskörnyékbelibanda) és Jimmy örömzenéjének köszönhetően. Jó kis vergődés volt, kell néha ilyen is. Köszi mindenkinek, aki eljött és köszönjük a meghívást! Megyünk máskor is. De tényleg! :)
Ja meg voltunk tehetségkutatón is.
*Azóta se tudom, mit értett 'többi' alatt...
Megen Norbival szaladt el a póni
