...avagy "Tíz Kőbányait kérek..."
Nem sok minden történt az elmúlt hónapokban, amiről élményes s érdekes beszámolót lehetne írni. Volt pár dalírós próba, elkezdtük a demózást Karcagon, Nagy Zsolti stúdiójában (ott készültek többek között a Kontrollzé anyagai is- aki nem hallott még róluk, az sürgősen pótolja a hiányosságot!), láttuk magunkat a tévében és az újságban, meg hát készülgettünk a Kelet Underground tehetségkutatójára. Ami jó volt. Úgyhogy most erről írok.
Már az utazás is több volt, mint izgisen bizsergető, mivelhogy ezúttal vonattal hőbörögtük át magunkat ából bébe, amihez ugye jött az ilyenkor szokásos fesztiválozós-bandázós-kirándulós fíling. Elő is mászott belőlünk az ötödikes hülyegyerek, azt' ment egymás f@szolása egészen Debrecenig.
Az igazság az, hogy olyan brutálisan erős csoportba kerültünk, hogy bennem személy szerint egy pillanatra sem merült fel a döntőbe jutás lehetősége (a többieket nem tudom, kivéve Jimmykét, akiben meg pont igen), ám ez egyáltalán nem szegte kedvünket, és marha jól éreztük egymást és a lelkes kis közönséget a színpadon és azon kívül is. Stílus tekintetében kissé talán kilógtunk a sorból ezen az estén- nem éppen a lazarokkos, ugrálós, danolászós zenére volt kihegyezve a kollégák műsora-, de ez sem baj, mert miért lenne baj... A cucc jól szólt, mindenki jófej volt, és hát a klub is aranyos kis hely, így egészen very exciting lett a hangulat a végére. Lecuccolás után- RedAlert PePével kiegészülve- sietve a büfének fordítottuk az életvonalunkat, és kezdésnek gyorsan megettünk fejenként 3 doboz kőbányai homályost. Mondjuk Tibi nem, mert ő ment dolgozni zöldhajnalban. Megint. Ehehehehe...
Jó volt. De az igazi rákenroll csak ezután jött! Egészen pontosan a MAG zenekar előadásával kezdődött az a húzás, aminek hatására elkezdtük lötyögtetni a sörikénket a tánctéren, és ekkor már Vona beszédét is csak úgy nagy jóindulattal és ezt-azt hozzágondolva lehetett megérteni. Egyébként nekem tökre bejött a zenéjük, csak az zavart kicsit, hogy nem nagyon hallottam az éneket. Persze ez is más megvilágításba került, miután felhomályosítottak, hogy ez egy instrumentális zenét játszó banda... Aztán kicsit később jött a Drow, és mi nyakig merültünk a nyírbátori mocsárba (nem véletlenül írtam, hogy erős csoport volt ez, kérem). Vona még Kirk Windsteint is felfedezni vélte a soraikban. De szerintem nem ő volt... Na és ekkor jött el az est fénypontja (legalábbis Jimmykének meg nekem) a békési deviANT koncertjével, akikkel már összefutottunk itt-ott, és akiknek a logóját egészen biztosan magamra varratom, mert annyira rohadtul menő! :D Meg a zenéjük is (tovább is jutottak legott). Eredményhirdetés után (természetesen a Drow és a MAG volt a másik két befutó) nagyokat hellózva távoztunk a Dharma Klubból.
Ezután elszabadult a pokol! :D Volt ám tánc meg óbégatás a Bárka nevű helyen is, ahová bekeveredtünk (és nem beverekedtünk, ahogy a szíve legmélyén titkon Bárczi komám remélte... persze neeeeem... deee...) Ágikával, Timivel és egyetlen kedvenc ródunk, Krisztián kis bandájával.A bulinak ezt a részét inkább hanyagolnám a naplóból, a képek mindent elmondanak helyettem is (merthogy a lányok minden egyes másodpercet dokumentáltak most is). Az arckönyvünkben meg lehet őket kukkantani. Lényeg, hogy megen levetkeztük az igényességünket :D
Végezetül köszönet mindenkinek, aki eljött és megnézett bennünket, külön köszönet a lehetőségért és a profi lebonyolításért a szervezőknek, és nem utolsó sorban köszönjük a biztatást és az építő jellegű kritikát a zsűrinek! És pacsi a fellépő zenekaroknak! :)
Ja még egy sztori a végére: úgy alakult, hogy a Dharma és a Bárka között Jimmyékkel elbattyogtunk a Roncsbárba beszerezni a jövőheti Depi jegyeket, és jöttek velünk a többiek is. Ám mire kijöttünk, Vona úr szőrin-szálán eltűnt. Sokáig a telefont se vette fel, míg végül Jimmynek többszöri próbálkozásra sikerült elérnie. A következő rövid diskurzus hangzott el köztük: Jimmy: "Zoli, hol vagy hé?" Zoli: "Itt vagyok, az emeletes házaknál."
Igen, Debrecenben. Nem is lett meg...
ismét Norbi élte ki grafomán hajlamait
