...avagy "Mér' nem vagytok még a színpadon?!"
A folytatás eljött, mi meg július utolsó szombatjának seggizzasztó délelőttjén már cuccoltunk is a próbahelyről a főtérre Berci kománk és az ő Tranzitja segítségével (köszi Berci!). A kissé körülményes pakolás után mentünk amerre láttunk, Vona úr szunyált egyet, mert éjszakás volt (mint minden zenélés előtt), én meg oszt belekezdtem a Galowwalkers című borzadályba, merhogy veszlisznájpsz meg csöcsök zombik a vadnyugaton, hát biztos jó lesz... nem volt jó. A feléig se jutottam.
A "Húrok, dobok, rock" elnevezésű rendezvény este 6-ra volt meghirdetve (mások szerint 7-re, de már nincs jelentősége), a Ladányi nyár programsorozat részeként, ami az 1 és 99 év közötti korosztályt célozta meg, vagyis vissza kellett fognom magam, ami a szájalást illeti (vaaagyis kellett volna ;) Az este hedlájnere a Reckles Roses volt (icc nát szles). És nekünk jutott a kezdő banda hálátlan szerepe, ami egyáltalán nem baj, mert kapusnak is kell lenni. :)
Ami kicsit bosszantott minket, hogy nem tudtunk rendesen beállni, mert egyszerűen nem volt rá idő. Percre pontosan hatkor el kellett kezdenünk a zenélést, és hát mi el is kezdtük, mert nem akartunk megkockáztatni egy dádát a szervezők részirűl. Az se zavart senkit, hogy 17.52-kor még Rózsiék hangolásztak, Tibi dobján meg egy mikrofon se volt. Na de ugye mire legyen nagy a pofánk? Odaálltunk és lenyomtuk a 30 percünket (csak így zárójelben: az oda-visszapakolás ennél jóval több időt vett igénybe), vakon, süketen, úgy, hogy a monitorból semmi nem jött, legalábbis nem úgy, ahogy kényelmes lett volna... el is csűrtük, amit lehetett :) De Jimmyke nem szakajtott el egyetlen húrt se, és Vona is csak egyszer kérdezte meg közben, hogy "Most mi a f@sz van?", amiért mindketten megérdemelnek egy virtuális zacsipacsit (meg Tibi is, mert ismét biztos alapokkal támogatott minket hátulról... ez meg csak kicsit volt buzis, ugye?). Ja és Jimmy még egy (nem túl spontán és nem túl látványos, de azért mégiscsak) közönségbeugrást is bemutatott- a szép számmal megjelent kollégái nagy örömére :D
Hát mit mondjak... nem volt életünk bulija, de ami a lényeg, hogy zenélhettünk egyet nagyszínpadon, nagy(obb) zenekarok előtt, még ha csak szűk félórát kaptunk is, 35 fokban, egy utcabálon délután. A kis koncertünk után pedig ment a hőbörgés hatfele szóródva Ladány különböző zugaiban. További szereplők: Reckless Roses, Panama Magic, Megdöbbent Városlakók, Zsinka, Mucur, Ágika, Imre, Timi, Rolandék, Krisztián és sleppje, a teszkós srácok, az ifiházas arcok, a két kislány, akik aláírást kértek, a kissé nemszomjas bácsi sapkában az első sorban, és Salya Attila gitárja.
Egy szorgos, dolgos, próbálós héttel később Nagyrábén találtuk magunkat, a XI. Kistérségi Ifjúsági Találkozón, ahol tavaly már volt szerencsénk játszani az S.R.B.-vel, meg azt megelőzően kétszer is... az S.R.B.-vel... Mivel most hagytuk el először szeretett kisvárosunkat, és mert hülyék lettünk volna vezetni sörözés helyett, megkértük Ferenczi Peti barátunkat, ugyan legyen má' a sofőrünk. Petiről annyit érdemes tudni, hogy viccesgyerek, és ezzel mindent elmondtam róla :) Ment is az ekerkedís végig az úton meg azután is.
Tudtuk, hogy rákenroll lesz, és ez be is jött. Minden körülmény kedvezett; hangulatos helyszín, sör, sok érdeklődő ember és kétszer annyi fül, kenyérlángos, sör, kedves fogadtatás (puszi Ilike :*), sör és nem utolsó sorban kiváló hangosítás Agárdi Petyától és a Bihari Audio Team csapatától (elkopik a nyelvem hegye ha így folytatom, de hát tényleg jó volt nahh). Nem csoda hát, hogy hamar átvettük a hangulatot, és egy szuperlaza órácskát vergődtünk a színpadon, amiben volt metttál, akusztikus blokk(ocska), sajátok meg a végin feldolgozások es, ezúttal zsülikézés nélkül. :) Tibi félpucéron tolta, a haja repkedett (jók lettek a képek amúgymeg), Jimmynek megen szerencsét hozott Attila gitárja, mert megúszta húrszakadás nélkül, Vona cucca meg úgy szólt, mint a Zállat... szinte már ijesztő volt. :D Szóval fasza volt, köszi mindenkinek, aki eljött hé! :)
Utánunk a Cube zenekar rokkolt (nincs is macska a bandában), nekem bejött, főleg hogy Foo Fighters is került a repertoárba, méghozzá az egyik kedvencem. Vagyis az összes Foo Fighters a kedvencem, de ez olyan jó volt, mint pl. az Everlong. Mert az volt.
A végén szólt némi tínédzserlámúr meg holnaphajnalig az estét záró báli zenekartól (a nevüket elfelejtettem és lusta vagyok utánanézni... megvan, Seniorock), aztán gurultunk haza a bérelt Toyotával. Megyünk jövőre is, az héccencség.
Most egy kis pihi, aztán nekiveselkedünk annak a demónak.
Norbi
