...avagy "Nagykabátot terítek a szívemre..."
Nem is tudom, hol kezdjem. Az elmúlt hónapokban volt baj, nem is kevés, de végül csak kisimult a világ. Nem volt egyszerű, és a szerencsén kívül az is kellett hozzá, hogy rájöjjünk, hogy kuhuhuhuhurvára imádjuk csinálni ezt az egész zenekarosdit, még akkor is, ha látszólag rohadtul nem éri meg. Nem más ez, mint szerelem, így nem meglepő, hogy néha nagyon tud fájni. :D
Közben úgy döntöttem, a legvégén indulok meg és visszafelé haladok a drámaibb hatás kedvéért. Ehehehehe.
A legújabb fejlemény, hogy elkészült a bemutatkozó demónk, amivel már jó régóta adósak voltunk. Nagyon-nagyon régóta, de most már kár magyarázkodni (mint Jimike, amikor negyven perc késés után úgy állít be a próbára, hogy a zselé még meg sem száradt a fején). A cuccnak az Álomféreg címet adtuk és két "ősrégi" Kabinláz-dalt tartalmaz, amik már ismerősek lehetnek a koncertekről. A közeljövőben megpróbáljuk minél több helyre eljuttatni, feltölteni az anyagot, de azért túl nagy csinnadrattát senki ne várjon... :) A legrosszabb esetben is eljut mindenkihez ingyenesen, bár én bízok benne, hogy a rideg és személytelen mp3-as megoldáson túl sikerül valami kézzelfogható formátumot is összeütni neki.
A másik nagy bejelenteni való, hogy Tibi a hónap végén megszabadul a szakállától hogy Sárközi Ádám személyében új basszusgitárosa van a zenekarnak. Sem az elején, sem később nem terveztünk tagcserét, de ugye az élet pont leszarja, hogy mi mit tervezünk meg mit nem.
Vona úrnak a legjobbakat kívánjuk mindannyian, és szívből reméljük, hogy megtalálja a számítását a zenében.
Ez most a helyzet. Ha már így alakult, megpróbálunk a lehető legjobban kijönni belőle. Az már mindenképpen pozitívumnak könyvelhető el, hogy Ádámka érkezésével a banda átlagéletkora 29 évről 26,3 évre csökkent. :D
Kellett is már mondjuk egy jó kiállású, kockáshasú ifjú dalia a csapatba, mert hát valljuk be, bizony jó régen volt, amikor visongtak a lányok Jimike hátonszólózásától.
A lényeg, hogy most nagyon érezzük a kraftot és alig várjuk, hogy koncertezzünk! Ötlet meg annyi van, hogy lassan betelik a kockásfüzetem. :)
Ja és az ősszel új helyre költöztünk, ami kisebb, olcsóbb, közelebb van mindenkinek, és az újrahasznosított posztereinknek köszönhetően egészen olyan a fílingje, mint bármelyikünk 10-12 évvel ezelőtti pattanásos pubi kisrokker gyerekszobájának. Örök hála Panama Magicéknek, amiért befogadtak (és bocsi a WC miatt... Tibi volt)!
Norbi
Most látom, hogy ez nem lett egy vicces bejegyzés, ezért itt egy tök jó kép Jimiről:
